A Cluster One szünetelése alatt is történtek dolgok és hallgattunk zenét, azt hisszük, nem omlott össze a világ. Ezekről mind egyébként gondolkodtunk is, most legalább röviden elmondjuk, mit is, hogy még a kihagyásokból is erényt kovácsolhassunk.2010. 02. 13.
A Cluster One szünetelése alatt is történtek dolgok és hallgattunk zenét, azt hisszük, nem omlott össze a világ. Ezekről mind egyébként gondolkodtunk is, most legalább röviden elmondjuk, mit is, hogy még a kihagyásokból is erényt kovácsolhassunk.
A kibaszott idő, az megy, észre se vettük, és már ősz volt, és tulajdonképpen egészen normálisan ment az élet anélkül is, hogy mi obszcenitásokat írtunk volna zenéről. Aztán az idő ment tovább, mi továbbra sem írtunk, hanem szerveztünk éjt nappallá téve, és végül heroikus küzdelmet zárva a technikával megint itt vagyunk újra, és fel tudunk idézni egy csomó dolgot, amiről kurvára kellett volna írni, de nem írtunk. Mindezt megtesszük most, még ha rövidebben és elnagyoltabban is, mert mint minden kritikus természetű (és nem foglalkozású) zenehallgatónak, muszáj volt azért nekünk is véleményt formálnunk mindenféléről. A biztonság kedvéért azért több részben, hogy ne legyen túl tömény.
Először is jártunk a Szigeten és a SZIN-en, amiről azért a fesztblogon legalább egy kicsit beszámoltunk. A Woven Hand és a Muzsikás első magyarországi fellépéséről nagyjából ugyanazt gondoltuk, mint a novemberiről; valamint az Editors nagyszínpados koncertje után nyílt levélben fordultam Tom Smith-hez, hogy ez mégis mi az atyaúristen volt. A SZIN-en lelepleztem a tribute-zenekarokat, írtunk (megint) a Vad Fruttikról meg a Tankcsapdáról, Gabriella Cilmiről, továbbá két részben is a nagyon pank pénteki napunkról, aminek az lett a vége, hogy azazellóval Déri Zsoltot inzultáltuk (inkább én inzultáltam), de ő kedvesen és türelmesen elviselte; aztán még Macy Gray és az utolsó nap is bejött valahogy. Készítettünk több interjút is, amik közül a Gabriella Cilmivel, Poniklo Imrével és kedvenc egzisztencialista metálzenekarunk énekesével, Halász Ferivel készülteket tudtuk meg is írni (utóbbit én konkrétan emlékezetből): amatőrök vagyunk, na, szar a diktafonunk, meg persze a nagyszínpad melletti Vodafone Lounge, bár exkluzív meg minden, kurvára nem alkalmas az interjúkészítésre. Beszéltünk még a 30Y-nal is, a Hangmással, és Kőváry Zolival a The Trousers-ből, de ezekkel a hangfelvételekkel nem tudtunk mit kezdeni (tőlük ezúton is elnézést kérünk, és egyszer mindenképp leülünk majd velük rendesen is).
Mélyen megrázott minket továbbá a nyáron Cseh Tamás halála. Cseh Tamásról épp tavaly írtam az interjúkötete kapcsán, és ennek tartom minden szavát -- halálával a magyar zenei élet talán utolsó még itthon élő valóban hiteles figurája tűnt el. Így megkésve is szörnyen sajnáljuk, és szeretnénk, ha a részvétünk eljutna oda, ahová el kell neki. Már csak azért is elkezdünk most hinni a túlvilági életben, hogy Cseh Tamást még halljuk majd ott zenélni. A Gödörben tartott emlékkoncertet szintén kihagytuk, de ott legalább fellépett Bérczesi Robi is végre újra, pl. 'Az éjféli gyors'-sal, Bródy János tolta a 'Budapest'-et, Másik János pedig egyedül a 'Keresztben jégeső'-t, aminél megrázóbb Cseh Tamás-szám kevés van.
A Leonard Cohen-koncertről még mindig reménykedünk egy fiktív beszámolóban, végül is Cohen idén is tervez egy rövid turnét, ahol nyilván pontosan ugyanazt fogja eljátszani, tehát továbbra is releváns. Nem, nem találtátok ki, nem én énekeltem Cohen helyett is, ez egy másféle fiktív beszámoló. [Közben megkaptuk a fiktív L. Cohentől az ő beszámolóját, itt lehet elolvasni.]
A Suhancos és a Kaukázus feloszlása vicces dolog volt, amiről erőteljesen megvolt a véleményünk. A Kaukázust már megmondtuk nyáron, hiába tagadták le akkor és hiába mondták most, hogy ez csak szünet. Mi továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy ez egyáltalán nem baj, a Kaukázus mindig is szar volt (az egyesek szerint "sokkal jobb" régi lemezek is), mindenkinek jobb, ha nem lesz. A Suhancos viszont ambivalens dolog: azt ugyanakkor könnyű belátni, hogy egy politikai ellentétek miatt felbomló zenekar (vagy inkább maga a felbomlás) a röhejesség határát súrolja, akármilyen jó zene is volt előtte. Én személyesen a Suhancost se nagyon bírtam, koncerten viszont tényleg tök jól működött -- azon összeveszni, hogy játszunk-e Magyarszigeten és hogy gusztustalan állat-e mindenki, aki a másik (nem magyar) Szigete
n fellép, na az kurva ciki: és igen, itt Fanka Ferire gondolok, ő a ciki, akármilyen jó dolgokat is csinált állítólag régen meg állítólag azóta. Értem én, hogy fontos neki a magyarsága, nekem is fontos (ahogy a Cseh Tamás-interjúkötet kapcsán is megírtam); Szabó Balázsnak viszont a zenélés ennél fontosabb, és ezért én aztán biztos nem tudom elítélni. Most mindenesetre Szabó Balázs kijön egy saját lemezzel, amire még kíváncsi is leszek.
Azt viszont egyáltalán nem bánjuk, hogy a karácsonyt és a szokásos évvégi listázgatást-értékelgetést kihagytuk. Ennek amúgy sincs értelme, úgysem mi fogjuk senkinek megmondani, mi volt az év legjobb lemeze meg ilyesmik; karácsonyi posztnak pl. a csodálatos Eric Idle 'Fuck Christmas' c. dalát akartam berakni, és ez elég jól elmondja, hogy viszonyultam én személyesen a karácsonyhoz idén. Rövidesen újabb posztban folytatjuk mindazoknak a dolgoknak a felsorolását, amiket a kibaszott idő miatt kihagytunk, de azért egy kicsit beszélünk róluk.
Cseh Tamás Editors Kaukázus Leonard Cohen Muzsikás Suhancos Sziget 2009 SZIN Woven Hand
131976